A dáliák (Dahlia) Közép-Amerikából származó, látványos évelő növények, amelyek gumóik révén évről évre újra nevelhetők. Rendkívüli változatosságot kínálnak – a virágok lehetnek aprók vagy hatalmasak, gömbölyűek, csillagszerűek, egyszerű vagy telt szirmúak, és szinte minden színárnyalatban megtalálhatók, kivéve a kéket. Magyarországon jellemzően július közepétől egészen a késő őszi fagyokig virágoznak, így hosszú ideig díszíthetik a kertet vagy a vágott virágcsokrokat.

Ültetés: A dáliagumók kiültetésének ideje április vége és május közepe közé esik, amikor már biztosan nem fenyegetik a növényt a késői fagyok. Napfénykedvelő növényként érdemes napos, szélvédett helyre telepíteni őket, laza szerkezetű, jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag talajba. A gumókat kb. 10–15 cm mélyre kell ültetni, egymástól legalább 30–60 cm távolságra, a fajta méretétől függően. Előnevelés esetén már márciusban cserépbe ültetve gyorsabban virágoznak majd a kiültetés után.

Növekedés és ápolás: A dáliák erőteljes növekedésük során sok napfényt igényelnek, és hetente legalább egyszer, nagy melegben akár kétszer-háromszor is öntözni kell őket, de mindig csak a tövüknél, mert a levelekre jutó víz gombás fertőzésekhez vezethet. A tápanyag-utánpótlás szintén fontos: a vegetációs időszakban rendszeresen érdemes káliumban és foszforban gazdag tápoldatot adni, mert ez serkenti a virágképződést. A hajtások 20–30 cm-es korában érdemes visszacsípni a fő hajtásokat, így bokrosabb növényt és több virágot kapunk. A magasabb fajták karózása elengedhetetlen, mivel a nagy virágok és a szél könnyen megdönthetik vagy eltörhetik a szárakat.

Kártevők és betegségek: A dáliák leggyakoribb kártevői közé tartoznak a meztelencsigák, levéltetvek és a takácsatkák. A fiatal hajtások különösen érzékenyek a csigák támadására, ezért érdemes mechanikus vagy biológiai védekezést is alkalmazni. A növények gombás betegségek – például lisztharmat vagy szürkepenész – áldozatául is eshetnek, főként, ha túl sűrűn vannak ültetve vagy nem elég jól szellőzik a lombozat. A megelőzés a legjobb védekezés: kerüljük a túlöntözést, gondoskodjunk a megfelelő térközről, és lehetőség szerint használjunk természetes erősítőket.

Virágzás és vágás: A dáliák bőségesen virágoznak nyáron, de hogy ezt fenntartsuk, fontos az elnyílt virágok rendszeres eltávolítása. Ez megakadályozza, hogy a növény energiáját magérlelésre fordítsa, és új virágok képződésére ösztönzi. A vágott dáliák kiválóan mutatnak csokorban is – a legjobb eredményt akkor érjük el, ha reggel vagy kora este vágjuk őket, amikor a virág nem melegedett túl. Enyhén kinyílt állapotban vágva, hűvös helyen, friss vízbe állítva akár 5–7 napig is elállnak.

Őszi metszés és teleltetés: Az első fagyok után a növény föld feletti része elpusztul, a gumó viszont életben marad, és megfelelő körülmények között átteleltethető. A föld feletti részeket vissza kell vágni, majd a gumókat óvatosan kiásni. A megtisztított, megszárított gumókat jól szellőző, hűvös (5–10 °C) és száraz helyen, például homok, perlit vagy tőzeg közé ágyazva kell tárolni, hogy ne penészedjenek vagy száradjanak ki a téli hónapok alatt.

Fajtaajánlás: A dáliák hihetetlen változatossága miatt minden kertbe található megfelelő típus – alacsony, ágyásszegélybe való fajták éppúgy léteznek, mint másfél méteres, hatalmas virágú példányok. Különösen népszerű a ‘Bishop of Llandaff’ fajta, mely sötét bordó leveleivel és élénkpiros virágaival igazán különleges látványt nyújt. Emellett a „cactus”, „dinnerplate” vagy „pompon” típusú dáliák is kedveltek, attól függően, milyen virágformát és méretet keresünk.