A rododendron, vagy más néven havasszépe, az egyik legszebb és leglátványosabb tavaszi virágzó cserje, amely méltán vált népszerűvé a díszkertekben. Sötétzöld, örökzöld lombja és gazdagon virágzó, színes virágzata igazi ékszerként díszíti az árnyékosabb kertrészeket. Bár nem a legigénytelenebb növény, megfelelő helyválasztással és némi odafigyeléssel hosszú éveken át örömet szerezhet.

Ültetési igényei: A rododendron félárnyékos, szűrt napfényes helyen fejlődik a legszebben. A tűző napsütéstől megperzselődhetnek a levelei, ugyanakkor teljes árnyékban ritkábban virágzik. Talajigénye különösen fontos: csak savanyú kémhatású, humuszban gazdag, jó vízáteresztő talajban érzi jól magát. A meszes, tömörödött vagy túl száraz földet nem tolerálja. A talaj kémhatása tőzeg, fenyőkéreg vagy speciális savanyító anyagok hozzáadásával javítható.

Ültetés menete: A rododendront legjobb tavasszal vagy kora ősszel ültetni. Az ültetőgödör legyen kétszer olyan széles, mint a földlabda, és legalább 30–40 centiméter mély. A gödör aljára savanyú tőzeget, komposztot és fenyőkérget keverjünk, majd ültetés után alaposan öntözzük be a növényt. A gyökérzóna köré mulcsréteget (például fenyőkérget) terítve megőrizhetjük a talaj nedvességét és savanyú kémhatását.

Öntözés és tápanyagellátás: A rododendron vízigénye közepes, de fontos számára a folyamatos párás környezet. Meleg nyári napokon nemcsak a földjét, hanem a lombját is érdemes vízzel permetezni. Öntözéshez lehetőleg lágy vizet, például esővizet használjunk, mivel a kemény csapvíz hosszú távon lúgosítja a talajt. Tavasszal és nyáron használjunk savanyú kémhatású tápoldatot vagy speciális rododendron-tápot. Kerülni kell a mésztartalmú műtrágyákat, amelyek tönkretehetik a növény gyökérzetét.

Metszés: A rododendron metszése nem feltétlenül szükséges, de az elhervadt virágfejek kézzel történő letörésével ösztönözhetjük az új hajtások képződését. Ha mégis alakítani szeretnénk a formáján, azt közvetlenül virágzás után tegyük meg, enyhe visszametszéssel. Idősebb példányokat akár a feléig is visszavághatunk tavasszal, hogy megújuljanak és újra dúsan hajtsanak.

Betegségek és kártevők: A rododendron általában ellenálló növény, de nem mentes a problémáktól. A levelek sárgulása gyakran a túl meszes talaj következménye, amely klorózist okoz – ezt savanyítással orvosolhatjuk. Gombás betegségek, mint például a lisztharmat, fehér bevonatot képezhetnek a leveleken, ilyenkor a szellősebb elrendezés és a megfelelő növényápoló szer segíthet. A levéltetvek, takácsatkák és egyéb kártevők szintén megjelenhetnek, ellenük biológiai növényvédő szerek – például Neem olaj – alkalmazása ajánlott.

Téli védelem: Bár sok rododendron fajta -15 °C-ig fagytűrő, a fiatal növényeket ajánlott télire betakarni fenyőággal vagy lombtakarással. A téli kiszáradás megelőzése érdekében ősszel, még a fagyok beállta előtt alaposan öntözzük be a növényt, mert fagyott talajból nem tud elegendő vizet felvenni.

Népszerű fajták: A ’Cunningham’s White’ egy megbízható, középmagas, fehér virágú fajta, amely kiválóan tűri a hideget. A ’Nova Zembla’ élénkpiros virágzatával tűnik ki, míg a ’Purpureum Elegans’ lila-rózsaszín színeivel és strapabíró természetével sokak kedvence. Kisebb kertekbe ideális választás a törpe termetű, krémsárga-rózsaszín ’Percy Wiseman’.

Dézsás tartás: A rododendron remekül tartható nagyobb konténerben is, így teraszra vagy erkélyre is ültethetjük. Ilyenkor különösen fontos, hogy savanyú virágföldet használjunk (pl. azáleaföld), és a cserepes növényeket rendszeresen tápoldatozzuk. 2–3 évente ajánlott átültetni, hogy a gyökerek elférjenek, és megmaradjon a jó szerkezetű talaj.

A rododendron igazán különleges szépség, amely megfelelő helyválasztás, savanyú talaj és párás környezet mellett bőséges virágzással hálálja meg a gondoskodást. Kezdő kertészek is bátran próbálkozhatnak vele, ha figyelembe veszik a legfontosabb nevelési szempontokat. Árnyékos kertekbe, lombos fák alá, vagy akár dézsába ültetve is megállja a helyét, és minden tavasszal elbűvölő látványt nyújt.